MIÉRT TÖRIK AZ ÖN CIRKÓNIÁJA?

A marás még ma is a legtermékenyebb és legszélesebb körben elfogadott gyártási módszer a fogtechnikában. Két fő oka van, hogy továbbra is az iparág gerincét képezi. Először is, a marógépek és a szoftverek hatalmasat fejlődtek az elmúlt 10 évben; és másodszor, a rendelkezésre álló marható anyagok sokféleségének növekedése megdöbbentő,cirkónia pmma, lítium-diszilikát... naponta több mint 10 féle anyaggal kell szembenéznie. A marógépek ma már számos automatizált funkcióval is rendelkeznek, mint például az automatikus szerszámcsere, a szerszámélettartam-kalkulátorok alapján. Mint minden iparágban, a technológiai fejlődés ellenére mindig lesznek problémák, amelyeket el kell végezni. Fontos, hogy a laboratóriumok megtanulják, hogyan tudják megfelelően azonosítani a gépeikkel kapcsolatos problémákat anélkül, hogy automatizált funkciókra támaszkodnának.

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés a marással kapcsolatban: "Miért törik el a cirkónium?". Természetesen a változók hegye van. Például a következők bármelyike ​​vagy bármely kombinációja lehet a hibás: rossz tervezés; nem megfelelő fészekrakás; rossz csatlakozók vagy keretkialakítás; cirkónia nem javallt afogászati ​​CADCAM marógép/fogászati ​​marófúró/cirkónia marótárcsa; rossz marógép karbantartás; rossz marási stratégiák; zöld állapot helytelen kezelése; rossz beszivárgó folyadékok; rossz szárítási technikák; szinterező sütőprogramok; nem megfelelő gyémántok és forgógyűrűk szinterezés után; befejező technikák; és sütőciklusok. Ugyanez a fajta probléma akkor is előfordulhat, ha a laboratórium cirkóniát és fúrót használ, amelyet a marógép gyártója jelez.

Figyelembe véve mindazt, ami a gyártás közbeni töréshez hozzájárulhat, a problémát rendkívül nehéz diagnosztizálni anélkül, hogy látnánk a cirkóniát és a szóban forgó gépet. A legtöbb technikus tapasztalt és tudja, mit csinál, így kisebb valószínűséggel a felhasználói hiba lehet a probléma. A probléma diagnosztizálásához először fontolja meg, hogy milyen típusú helyreállításról van szó. Szinte minden alkalommal egy all-on-X vagy valamilyen implantátum által támogatott ív. Ez logikus, mert a gyártók megúszhatják az ideálisnál kevésbé gyakorlatias eljárásokat, amikor egyedi egységeket készítenek, de ugyanezek a módszerek nagyobb helyreállításoknál is gondot okoznak. Másodszor, a gyártás kinézetének vizsgálata megmutatja, hogy helyesen tervezték-e, és megfelelően van-e alátámasztva. Leggyakrabban nem ezek a törési probléma forrásai, de először ezeket kell kezelni a megszüntetés érdekében. Ezt követően fontos, hogy egy új szakember megvizsgálja az infiltrációs technikákat, még akkor is, ha a technikus már többször átesett ezeken a dolgokon.

Ha ezek a legnyilvánvalóbb lehetséges okok kimaradnak, van egy közös bűnös. A leginkább figyelmen kívül hagyott probléma azonosítása megkezdhető, ha megkérdezzük a technikust: "Fényes-e a cirkónia?" Annak ellenére, hogy hitetlenkedett a kérdés érvényességét illetően, a szerző úgy találta, hogy a "fényesség" meglehetősen gyakori probléma tünete.

Például a következő két képen látható két árnyalatlap egy árnyalatvezetőből.

Mindegyik képen a bal oldali fül simább és fényesebb, mint a jobb oldali. A technikus első pillantásra azt gondolhatja, hogy jó, ha a felület közvetlenül a malomból sima, de valójában nem az. A felület sima, mert a marófúrók fénytelenedni kezdtek és elveszítik élüket. Ha a technikus rendszeresen megmarja az egyes darabokat, előfordulhat, hogy csak azt veszi észre, hogy a koronák fényesek, és előfordulhat, hogy van némi töredezett szegély. Valójában az első képen a koronának van néhány apró forgács a margóján.

A nagyméretű, implantátummal alátámasztott tokon a tompa fúrók futásának problémája az implantátum interfésze és a hozzáférési nyílások. A folyamat legstresszesebb része valószínűleg az, amikor a tompa szerszám lyukat kezd fúrni a cirkóniába. A kezdeti mélység elérése után a belső üregek könnyebben kimarhatók, de ez a kezdeti furat mikrotöréseket és feszültségtöréseket okoz. Egy teljes koronán az ilyen inkonzisztenciák kimaródnak, de egy implantátum illesztőfelülettel vagy hozzáférési lyukkal nincs annyi felesleges anyag.

A probléma további bizonyítéka, hogy a legtöbb ilyen eset a támpontoknál vagy azokon keresztül tör el. Ennek nem az az oka, hogy a cirkónium-oxid vékony; mikrotörés miatt valószínűbb. A fűtés és a hűtés erői kihasználták a mikrotörést, hogy az valami sokkal rosszabbra nőjön.

Ahogy a folyamatok egyre automatizáltabbak és önszabályozóbbá válnak, a technikusok könnyen lemondanak arról, hogyan tudják hatékonyan értékelni vagy ellenőrizni berendezéseik minőségét. A legtöbb marógép rendelkezik szerszámélettartam-számlálóval vagy becslővel, de nem ezeket kell tekinteni a szerszám élettartamának végső szónak. A probléma nem az, hogy tévednek; hanem szinte lehetetlen az összes változót figyelembe venni. Például még akkor is, ha egy laboratórium a megfelelő szerszámokat használja a malomhoz, ezek az eszközök eltérően fognak működni a felhasznált cirkónium-oxid fajtáktól, az alkalmazott marási stratégiáktól, a fúrófúró-gyártótól és így tovább. Ez az egyenlet folyamatosan változik, így általában a fúrócsere automatikus váltási funkciója pontatlanná válhat ennek eredményeként. Mivel a mart cirkónium-oxid fényessége a szerszám éltartam-ellenőrzőjénél korábban jelezheti a tompa fúrást, ez a „tünet” potenciálisan jobban jelzi a fúrócsere szükségességét. Azok a laboratóriumok, ahol a technikusok tudják, hogyan kell felügyelni maróberendezéseiket, biztonságosabban navigálhatnak az új anyagok és technológiák között, ahelyett, hogy a készletparaméterekre és a készletfelszerelésekre hagyatkoznának.

A cirkónium-oxid törésének okának meghatározásához számos kérdést és változót kell figyelembe venni és megérteni; de a tompa burs az első számú. A technológia fejlődésével a laboratóriumoknak meg kell küzdeniük azzal a késztetéssel, hogy elfogadják, hogy a gépdiagnosztika mindig helyes. Tudva, hogyan kell értékelni a laboratóriumaikban használt technológiát, a technikusok mind a folyamataikat, mind a végtermékeiket ellenőrizni fogják.